Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Mindenem

Tudom, sohasem láthatlak már...itt élsz bennem....

Akármi történik, SOHA nem felejtelek....felejthetetlen vagy.....

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

míg élek, nem felejtelek

(kati, 2019.01.05 17:29)

Már két és fél éve elmentél...de itt élsz bennem....

itthon

(Kati, 2017.01.18 14:34)

Nem szóltunk, néztünk egymás szemébe…Közölte az orvos, nincs több kemó.Nem sírtunk, nem jajgattunk, nem szóltunk, csak néztük egymást...akkor a doki azt kérdezte, hívjon-e pszichológust….Péter elvette a szemét rólam, és azt mondta, nem kérjük, mi ezt magunk oldjuk meg…Kimentem rágyújtani utána…..de nagyon hamar visszaérhettem, mert a szemében, a szeme csücskében ott volt az a bizonyos könnycsepp, amit máskor is láttam reggel, amikor megérkeztem…
..Ez a haldokló osztályon történt pénteken, 4 nappal a halála előtt...
Minden pillantása boldoggá tett, pedig akkor már régen tudtam, hogy nem megmenthető. Naponta erősítette bennem a lelket, hogy ő meggyógyul, holott mindketten tudtuk, hogy nem. Ettől függetlenül úgy tettünk, mint akik bíznak. Mint valami vészelhárító , úgy kapaszkodtunk a gyógyulás lehetőségébe. Fölöslegesen. A becsapás , a magunk becsapásának doktoranduszai voltunk mindketten…..

Re: itthon

(Kati, 2017.02.19 16:32)

Fél év....